|
A szeretet, mint gyógyszer (2016. május 27.)
Mint egy tündérmesében, úgy indultak a dolgok: a fiatal pár megismerte, megszerette egymást, boldogan tervezték a jövőt, családot, gyerekeket. A férj egykoron futballista, majd edző volt, s stílszerűen szerelmük gyümölcse, az első kisbabájuk is egy mérkőzés szünetében gondolta úgy, hogy ideje lenne világra jönni. A kis Dávid szerető családba született, s az elmúlt huszonhat évben, pont ez, a végtelen és feltételnélküli szeretet az, ami hármójukat élteti és összetartja.
Szalkai Dávid ugyanis gyógyíthatatlan izomsorvadásban szenved, s csak szülei fáradhatatlan törődésének és szeretetének köszönheti, hogy betegsége ellenére és a körülményekhez képest teljes életet élhet. No és azoknak a barátoknak, ismerősöknek, akik az elmúlt negyedszázadban megismerték és megszerették a mindig mosolygós, élni akaró és töretlenül küzdő fiút, akinek nem lehet nem segíteni… Így aztán elvégezte az általános iskolát, majd a Surányiban érettségit és szakmát is szerzett. Egészsége, állapota hullámzó volt, hol nagyobb, hol kisebb fájdalmakkal, komplikációkkal küzdve teltek a mindennapok. Az elmúlt évek egyik legkritikusabb időszaka az volt, amikor 2014-ben egy súlyos szövődmény, tüdőgyulladás következtében kilenc hónapot töltött kórházban. Kitartásuknak és a Dávidot körülvevő szeretetnek köszönhetően talán a legszebb szülinapi ajándékot kapták 2015-ben, hiszen a hosszú kórházi kezelést követően épp május 13-ára tért haza az ünnepelt. Akkor tájt egy páratlan öröm is érte a családot, hiszen több kisebb segítő akciót követően egy nagyszabású jótékonysági koncertet is rendeztek a fiúért Kazincbarcikán.
(Folytatás a Tovább után...)
A közel négy órás műsor keretében több mint száz fellépő és majd ötszáz ember segített Szalkai Dávidnak és családjának. A „Nem adom fel!” című gálaest ötletgazdája a Kálmán Vilmosné vezette Újkazinci Baráti Kör volt, rendezvényszervező partnere pedig a Borsod-Média Ügynökség vezetője, Göndör Judit. 2015. május 29-e piros betűs ünnepnap volt minden szervezőnek és résztvevőnek, akik most is szeretettel gondolnak a Szalkai családra, s egy évvel később, az évforduló kapcsán személyes is meglátogatták Dávidot.
„A szeretet lényege az együtt. A veled. A velünk.”
Egy éve ezzel az idézettel vette kezdetét a jótékonysági est, s hogy ez mennyire igaz a Szalkai családra, azt pénteken a Dávidot meglátogató vendégek személyesen is megtapasztalhatták. A Múcsonyban élő család egy takaros kis lakásban Dávid gondozásának szenteli a mindennapjait. Szó szerint, huszonnégy órás szolgálatban. Ám mégis az a szeretet és harmónia, ami belengi Dávid szobáját és az egész lakást egyszerre megkapó és megható. Az édesapa, aki minden percben nagyfia kedvét keresi, hihetetlen precizitással ápolja és gondozza, s az édesanya, aki már megjárta a mennyet és a poklot, miközben a súlyos izomsorvadásban szenvedő gyermekét testben és lélekben támogatja. Az idei szülinapot megelőző időszak sem volt könnyebb, mint egy éve, mert pár héttel ezelőtt újra kórházba került Dávid. Sőt, a számára létfontosságú gyomorszonda beültetést épp „szülinapi ajándékként” kapta. A szülők ezt az időszakot arra használták ki, hogy gyönyörűen kifestették és kicsinosították az ünnepelt szobáját, s mire a kisbeteg hazatért a kórházból, szinte egy új otthon várta. Szükség is van a pozitív impulzusokra, a barátok támogatására, hiszen Dávid nagyon lefogyott, szinte folyamatosan gépi lélegeztetésre és speciális táplálásra szorul. Bizony, még nagyon sokat kell erősödnie, hogy újra a számítógép elé ülhessen, vagy a kiskertben levegőzhessen.
Ismerik azokat az apás-fiús programokat, összekacsintásokat? Nos, Szalkaiéknál is megvan mindez, minden nehézség ellenére is, mert apuka és Dávid csibészes összemosolygása után jön a közös szörfözés a neten, vagy a sportműsor nézés, egy kis esélylatolgatással kiegészítve, hogy vajon ki lesz a jobb. De gyakoriak a visszaemlékezések is a közös horgászatokra, focimeccsekre, levegőzésekre.
Apa-anya-Dávid.
A kívülálló azt látja, hogy ez egy olyan hármas, akiket valami nagyon különleges és elszakíthatatlan kötelék köt össze. Akik szinte soha sem beszélnek a fentebb olvasható idézetről, de mindennap ennek szellemében teszik a dolgukat. A szülők fáradhatatlanul gondozzák gyermeküket, Dávid pedig mosolygó arccal és csillogó szemmel, némán mond hálát és köszönetet mindezért. Ők egy igazi család. Úgy, ahogy annak idején Sándor és Mária megálmodta. Mert nekik akkor is és most is Dávid a legnagyobb kincs!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
