A szorgos hangyacsapat

A Nyárköszöntő Kavalkád elnevezésű rendezvény házigazda szervezete a kazincbarcikai Újkazinci Baráti Kör Kálmánné Katika vezetésével; s társadalmi munkában dolgozó rendezvényszervező partnere, a Göndör Judit által vezetett Borsod-Média Ügynökség közel két hónapon át készült a jeles eseményre. A kistérség önkormányzatait, szervezeteit, cégeit és magánszemélyeit megmozgatva szinte „null forintos” költségvetésből apránként építették fel a rendezvényt: beszerezték a sátrakat, padokat, asztalokat, a színpadot, a fedést, az üstöket és egyéb eszközöket. Közös munkával elkészítették a dekorációkat, elosztották a feladatokat; kiből szakács, kiből konyhalány, felszolgáló vagy csapatkísérő lett, míg mások parkolóőrként, tárlatvezetőként, vagy éppen sörcsapolóként funkcionáltak. Számos egyeztetés lezajlott Tardona polgármestere, Balla György és a szervező team között, helyszínbejárás, útvonaltervezés, pontos feladat meghatározás, s még a legapróbb részletek is terítékre kerültek.

Már a szombati rendezvényt megelőző délután óriási volt a nyüzsgés, az Újkazinci Baráti Kör lelkes tagjai már pénteken neki láttak a terep előkészítésének. Színpad, sátrak, padok, lócák „nőttek ki a fűből”, míg a rendezvénytér másik felén kilószámra tisztították meg a másnapi gulyáshoz szükséges zöldségeket, készültek a meglepetések, díszletek.

Mire besötétedett a 30-40 fős szorgos hangyasereg a terveknek megfelelően végzett, miközben egy kis égi áldás is kerekedett. Ám a bizalom töretlen volt abban, hogy szombaton az égiek kegyeikbe fogadják a Nyárköszöntő Kavalkádot, s a Tardonára látogató több mint háromszáz szépkorú vendéget.

Kavalkád színben, formában, ízben, programban

Hosszú várakozás után és óriási izgalom mellett elérkezett a szombat reggel, amikor verőfényes napsütésre ébredt Kazincbarcika és Tardona egyaránt.

A pénteki előkészítést követően az utolsó simítások is megtörténtek a rendezvényterületen, kikerültek az útbaigazító napocskák, s a lelkes és rutinos szakács-csapat is munkához látott. Hat üstben rotyogott a sertés- és marhagulyás, a finom sütemények, kenyér, üdítők és minden egyéb az asztalra került, aztán az utolsó nagy közös munkamegbeszélést is megtartották. Majd a szervezők szívüket, lelküket és testüket ünneplőbe öltöztetve, mosolyogva várták a meghívott nyolc nyugdíjas csapatot.

Nem is kellett sokáig várni, hiszen az első csoport már tíz óra körül megérkezett Tardonára, majd Albertteleptől-Rudolftelepig sorra jöttek a jó kedélyű, gyakran már a hetven és nyolcvan évüket is betöltött szépkorúak.

Tizenegy órakor a tardonai Nyugdíjas Baráti Kör tagjai a helyi hagyományokat követve, felpántlikázott lovaskocsin, énekelve érkeztek, rengeteg süteményt és virágot hozva a kavalkád résztvevőinek. Rövid bemutatkozásuk, közös énekük megalapozta a rendezvény kiváló hangulatát.

Ezt követően Kálmán Vilmosné Katika a házigazdák részéről könnyekig meghatódva köszöntötte a résztvevőket, hiszen ezzel a találkozóval egy nagy álmuk valósult meg, melyet széles összefogás és végtelen kitartás után értek el. Köszönetet mondott Tardona polgármesterének, aki teljes mellszélességgel, hittel és akarattal támogatta a rendezvényt, no és mindazoknak, akik helyben vagy a többi településen kiálltak ezért a szép ügyért.

Az esemény nemcsak a szépkorúk igazi ünnepe volt, hanem a generációk találkozása is. Ennek jegyében a La Cosa Nostra Egyesület fiataljai szórakoztatták elsőként a közönséget, majd közös tornára és éneklésre került sor. Miután kedvet és helyet csináltak az ebédnek, megkezdődött a gulyásparti, melyen közel 350 adag ételt szolgáltak fel a házigazdák, hozzá pedig Kazincbarcika Város Hivatalos Italát, a meggysört kínálták egy kis HBH világossal kiegészítve. Az ebéd alatt volt egy kis közös nótázás, majd mindenki lelkesen készült a délutáni bemutatkozásra.

A Z’Zi Labortól Margitka és Terike néniig – avagy kacagás és borzongás

A kavalkád délutáni programja a résztvevők bemutatkozásával folytatódott, ami olyan pillanatokat hozott, amilyenekre még a szervezők sem számítottak. Korukat meghazudtoló táncosok, hangszeres bemutatók, vidám jelenetek, prózák és versek, népdalt éneklő kórusok váltották egymást a színpadon és előterében, csodás kosztümökben, jelmezekben. Számos megható, vidám, elgondolkodtató vagy éppen rendkívül szórakoztató pillanata volt a délutánnak, de kettő különösen megfogta a nézőket. Az egyik talán annak a 83 és 85 éves, Izsófalváról érkezett két néninek a produkciója volt, ami könnyeket csalt szinte mindenki szemébe. Szabóné Margitka néni hihetetlen memóriával, kiejtéssel, hangsúlyozással és átéléssel szavalt el két nagyon mély mondanivalójú verset. Klubtársa, Fodorné Terike néni pedig botjára támaszkodva énekelt, népdalcsokrával és előadásmódjával ámulatba ejtve a közönséget. Szinte egy pillanat alatt elnémult a völgy, megállt a levegő, s bizony megtörtént a varázslat, ez az, amiért érdemes volt a szervezőknek hittel és szorgalommal a rendezvényért dolgozni! Míg ennél a produkciónál a meghatottság, a rudolftelepiek zenés műsoránál pedig a szórakoztató faktor miatt szökött könny a résztvevők szemébe. Az egykori Z’Zi Labor, vagyis Janicsák István és a Veresegyházi Asszonykórus rudolfi adaptációja fergetegesre sikeredett. A Janicsák bőrébe bújt nyugdíjas olyan átéléssel, humorral, jó hanggal és mozgással énekelte és táncolta körbe az asszonykórust, hogy percekig kacagott mindenki. Ütős produkció volt, tanúbizonyságaként annak, hogy mókázásban és eredetiségben nincsenek határok sem korban, sem földrajzi hovatartozásban.

A pazar, és majd két órás bemutatkozó műsor után a helyiek jóvoltából két különleges szabadprogramra is sor került. A nagyszerű író, Jókai Mór nevével fémjelzett emlékszobában és tájházban tehettek szervezett látogatást a vendégek, illetve ezzel párhuzamosan sétakocsikázáson is részt vehettek a bevállalósabb szépkorúak.

A rendezvény utolsó részében egy ősbemutató következett, hiszen a 2015-ös Fölszállott a páva című országos tehetségkutató verseny ének kategóriájának győztesei, a Haraszti ikrek léptek színpadra három helyi népdalénekessel. Marcsi és Julcsi lenyűgözték a közönséget, előadásukat szűnni nem akaró vastaps követte.

A nap utolsó részében az Öt Órai Tea Gitárzenekar varázsolt fergeteges hangulatot a kavalkádra, közel másfél órás szabadtéri bállal megörvendeztetve a lelkes közönséget.  Nem is volt hiány táncos lábakban, örömmel táncolt és mulatott mindenki. A program végén Máté Péter egykori gyönyörű dala, a Most élsz is felcsendült Rúzsa Magdi előadásában, ezt már közösen, egymás kezét fogva énekelték el a nyugdíjasok. A dal mondanivalója hűen kifejezi mindazt, amit a szervezők – nemcsak ezen a napon – barátaik, ismerőseik felé közvetíteni kívánnak: „… most élsz, most örülj, hogy szép a nyár, most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár…”.

A kulcsszó: összefogás!

A Nyárköszöntő Kavalkád a maga műfajában egy igazán különleges és sikeres rendezvényként debütált. Köszönhetően a széles társadalmi összefogásnak, a lelkes és egymásért tenni akaró Újkazinci Baráti Kör csapatának – hangzott el az eseményen Demeter Zoltán országgyűlési képviselőtől és Török Dezsőtől, a B-A-Z Megyei Közgyűlés elnökétől egyaránt. S valóban, ez a kazincbarcikai-tardonai közös rendezésű civilesemény példaként szolgálhat sokaknak. Arra, hogy nyugdíjasként, hetven vagy nyolcvan éven túl is van igény és kell, hogy legyen lehetőség a kikapcsolódásra, az ismerkedésre, utazásra, az új megismerésére és önmagunk megmutatására.

A szervező csoport tagjai pedig a rendkívül sikeres eseményt követő összejövetelükön bár még kissé fáradtan, de boldogan nyugtázták, hogy hittel, akarattal, kitartással és összefogással bármilyen álmot meg mernek és már meg is tudnak valósítani. Közösen, együtt, egymás kezét fogva, kiegészítve és támogatva egymást.

A szervezők köszönetet mondanak elsősorban Tardona polgármesterének, önkormányzatának, lakosságának, emellett valamennyi önkormányzat, cég, magánszemély anyagi, tárgybeli vagy erkölcsi támogatásának, akik a Nyárköszöntő Kavalkád mellé álltak (támogatói lista külön).

Köszönet a segítőknek és a résztvevő civilszervezeteknek.

Folytatás ősszel, amikor az Újkazinci Baráti Kör ötéves születésnapját ünnepli majd.

(Fotók a Képtárban, köszönet érte Szűcs Marának, a Sajómenté.hu-nak és a tagoknak!)