|
A múlt hőseire emlékezve üzentek a jövőbe (2016. október 24.)
Egy nagyszerű ötlet nyomán nemcsak új látványossággal gyarapodott a kistelepülés, de maradandó és méltó emléket állítottak az ’56-os hősöknek.
Az ég felé törő, mindent uraló forma, mesterséges és természetes anyagok találkozása, a legyőzhetetlenség és az erő szimbolikája – ezek az új ivánkai ’56-os emlékmű legjellemzőbb vonásai. Az emlékünnepséggel egybekötött avatórendezvényt október 23-án, az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulójához kapcsolódva tartották a festői szépségű kisközségben. A szeles és csípős idő ellenére közel százötven meghívott és érdeklődő sétált fel a település legmagasabb pontján található temető bejáratához, ahol délelőtt tizenegy órakor a Himnusz közös eléneklésével kezdődött a rendezvény. A nemzeti színbe öltöztetett kerítés által körbeölelt emlékmű mellett Kelemen Csaba, az egri Gárdonyi Géza Színház művészének verses-zenés műsora méltó módon idézte meg a hatvan évvel ezelőtti események hangulatát. A házigazdák részéről Seszták Ottó polgármester köszöntötte az egybegyűlteket; kiemelve a pályázatok közösségépítő és formáló erejét. Demeter Zoltán országgyűlési képviselő ünnepi beszédében ’56 előzményeit és történéseit elevenítette fel, fókuszba állítva magát az embert, aki a szabadságáért, a függetlenségéért és a magyarság közös jövőjéért küzdött. Eperjesi Szabolcs, építőipari Nívódíjas építész, az emlékmű tervezője nagy szeretettel és műértéssel mutatta be alkotását a közönségnek, akik ily módon megérthették a szimbolikus jelentéssel bíró formákat, anyagokat, színeket; s jobban megismerhették magát az emlékművet.
Büszkeségpont: üzenet a jövőbe
Sajóivánka az 1956-os emlékévhez csatlakozva, a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány két pályázatán is sikert aratott „1956 emlékezete Sajóivánkán” című projektjével. Ennek és az 1956-os Emlékbizottság támogatásának köszönhetően valósulhatott meg a kistelepülés nagy álma, a különleges emlékmű. Méghozzá úgy, hogy az a 26-os számú főúton közlekedők számára is jól látható, napközben „nagysága”, este pedig különleges megvilágítása és látványa miatt. Mint elhangzott: a település polgármestere és a képviselő-testület bízik abban, hogy ezzel Sajóivánka is ismertebb és látogatottabb lesz. Az emlékmű kivitelezésében – csakúgy, mint az ötletelésben és az előkészítésben – a község lakói is aktív szerepet vállaltak, mint ahogy az ’56-os ünnepséggel egybekötött avatást is nagy izgalommal várták. Többek között azért is, mert „Üzenjünk a jövőnek!” címmel az avatáshoz kötődően és ünnepélyes keretek között egy időkapszulát is elhelyeztek az emlékmű talapzatában. Ez egy valódi és tartalmas üzenet a jövőbe, 2066-ba, a jelenből, 2016-ból. Vagyis egy lenyomat a mából, a máról, a Sajóivánkán élő emberekről, családokról; magáról a településről, a környezetéről, cégekről, intézményekről, eseményekről, s minden másról, amit bárki szeretett volna eljuttatni utódainak, családon belül és azon túl is. A felhívásra nagyon sokan megmozdultak a településen és a kistérségben; rengeteg digitalizált anyag érkezett, fotók, dokumentumok, levelek, üzenetek, melyet Sajóivánka vezetése ünnepélyesen helyezett el ötven évnyi pihenőre. Az eseményt sokan megkönnyezték, hiszen ily módon unokáiknak vagy még későbbi generációknak küldhettek személyes üzenetet, ami valóban nem mindennapi pillanat.
Az emlékműavatást és koszorúzást követően a Községháza nagytermében Dobos Norbert művésztanár kiállítását nyitották meg. A rendkívül egyedi tárlatot Ursutzné Blága Krisztina, a kazincbarcikai Gyermekek Háza-Kézművesház vezetője ajánlotta a szép számú közönség figyelmébe, mint művészkolléga és barát. A tartalmas napot ünnepi kézműves játszóház nyitotta; majd a vendégekkel, valamint a szlovákiai Runyáról érkezett testvértelepülési delegációval töltött közös fogadás és kötetlen beszélgetés zárta.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
