Ceremóniamester.

Egy kifejezés, melyet most szokunk és tanulunk.

Mit is jelent konkrétan ez a megnevezés?

Talán a legegyszerűbben úgy jellemezhetnénk, hogy a népi hagyományokon alapuló vőfély modernizált változata, elegánsabb külsőbe bújtatva és szolidabb belsővel megáldva. Nem lekicsinyítve a szakmájukat nagyon magas színvonalon művelő vőfélyek jelentőségét egy-egy jó hangulatú esküvőn a ceremóniamester tulajdonképpen az ő alternatívájuk modern és inkább az egyszerűség, elegancia jegyében lebonyolított rendezvényeken.

Ceremóniamester alkalmazását azon pároknak ajánlom, akik idegenkednek a népi rigmusoktól, a kikéréstől, az étkezések során felhangzó versektől, és egyéb tradicionális lagzis-elemektől. Mégis felhőtlenül szeretnék jól érezni magukat, a karmester pálcát átadva egy olyan személynek, aki mindig, minden helyzetben tudja, hogy mi történik, mi következik; az esetleges problémákat gyorsan, megnyugtatóan és szinte láthatatlanul megoldja; jól kommunikál, irányít és „elsimít”; ha kell, az előtérben, ha kell, a háttérben nagy rutinnal és az adott násznép hangulatához alkalmazkodva munkálkodik. Nem „túlszerepelve” az ifjú párt, sokkal inkább „pótanyukaként” átkalauzolva a fiatalokat közös életük első legnagyobb ünnepén.

Hogy történik mindez?

Természetesen egy személyes – és kötelezettség-vállalás nélküli - találkozó az első lépés. Ha megvan a kölcsönös szimpátia, akkor indulhat a közös munka. Ha nincs vagy egyéb okból nem születik megegyezés, akkor békében és tiszteletben elköszönünk egymástól.

Apropó, közös szimpátia. Szerintem e nélkül nem lehet és szabad nekivágni a Nagy Napnak, mert a ceremóniamester státusz egy igazi bizalmi munka, amikor a vállalkozó nem kicsit, hanem nagyon betekint a kulisszák mögé; s az ifjú pár és a család fel kell, hogy ruházza őt sok-sok olyan infóval, ami a siker érdekében elengedhetetlen.

Szóval, ha megvan a közös szimpátia, akkor találkozók sora következik, rengeteg beszélgetés és egy olyan forgatókönyv kidolgozása, ami a Nagy Nap legfontosabb mozzanatait rögzíti. S ami természetesen megfelelően rugalmas és alakítható a násznép hangulatához, igényeihez, az esetlegesen nem tervezett helyzetekhez. Mert a ceremóniamesternek az a dolga, hogy ne egy sablont kövessen és a saját akaratát akarja az ifjú párra ráerőltetni, hanem személyre szabott munkát végezzen, hiszen nincs két egyforma esküvő…

Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy ha a ceremóniamester egyben esküvőszervezői feladatokkal is meg van bízva, az az igazi és optimális felállás, de minden más helyzet is jól kezelhető, hiszen erről szól a szakma.

Kedves Ifjú pár!

Ha úgy döntötök, hogy nem szeretnétek vőfélyt az esküvőtökön, de „karmestert” igen, akkor válasszatok ceremóniamestert!

Keressetek, és engedjétek meg, hogy levegyem a vállatokról vagy az örömszülők válláról a Nagy Nap irányításának terhét, Ti pedig élvezzétek ki esküvőtök, lagzitok minden egyes percét!